Lázár Ervin Magyar mondák Isten kardja

Lázár Ervin

Magyar mondák

 Isten kardja

A gyerek a jószágot fürkészte. A gulya nyugtalankodott, mintha valami szokatlan készülődne. A vezérbika fölemelte a fejét, szobormereven, táguló orrlyukakkal figyelt, s mintha a fűszálak is megneszeltek volna valamit, ijedt hullámzás söpört át rajtuk.  A gyerek az égre kémlelt, vihar előtt szokott így megbolydulni a jószág, de felhő semerre, az ég szelíd-kéken ragyogott. A vezérbika elbődült, most már valamennyi állat ugyanabba az irányba figyelt, a gyerek ágaskodva nézte, mi lehet a nyugtalanság oka, s meglátta a távolból kibontakozó lovascsapat körvonalait. Lassan-lassan idehallott a lovak patáinak tompa dobogása is. Odalent a jurták között is mozgolódás támadt, az emberek kisereglettek a sátrak elé. A gyerek megfeledkezve a gondjaira bízott állatokról – a lovasok felé futott. Az út szélén álló emberek akkor már kapkodták le süvegeiket. A gyerek lassított, odasomfordált a férfiak közé, szemével az apját kereste. Ott állt a többiek között, ő is levetett süveggel.  A fiára pillantott.

– Le a süveggel, fiam, jön Attila fejedelem.

A gyerek lekapta a süvegét. A kényes-fényes, aranyozott ruhás vitézek között egyszerű bőrruhában egy széles mellű, zömök ifjú lovagolt, nem volt rajta semmi dísz, csak lova kantárján szikrázott föl kápráztató fénnyel egy drágakő. S hiába volt a legegyszerűbb ruhában Attila, a gyerek mégis azonnal tudta: ő a fejedelem. Az emberek süvegeiket lengetve köszöntötték. A menet elvonult, hosszan bámultak a porfelhőbe burkolózó lovasok után.

– Ő lesz a világ ura – mondta a gyerek apja, s amikor a fia kérdőn nézett rá, hozzátette: – Megálmodta az anyja.

A gyerek elképzelte a fényes királyi udvart, látta, ahogy Attila anyja lassan álomba merül, a sürgő szolganép lábujjhegyre vált, csend lesz, a légy zümmögését is meg lehet hallani.       A királyné feje fölött egy öklömnyi fénygombolyag ragyog, forog, növekszik, a színét váltja, a fényesség közepéből előlép egy ifjú – semmi kétség, ugyanaz, aki az előbb ellovagolt előttünk -, s azt mondja:

– Én leszek a fiad.

A királyné álmában boldogan elmosolyodik, látja, amint odafent megnyílnak az egek, egy fényes tárgy hull alá, egyre vakítóbban ragyog, lángnyelvek csapnak ki belőle. Egy kard.    A kard hullócsillagként suhan lefelé, majd engedelmesen az ifjú oldalára simul. Ott áll az anya előtt a fia, felövezve Isten lángoló kardjával.

A gyerek ámulva néz az apjára.

– Nem az a kard volt rajta? – kérdezi.

– Valamikor nagyon régen elveszett – feleli az apja -, de Attila megtalálja, derekára övezi, és ő lesz a világ ura.

A gyerek visszasétált az állataihoz, leült a fűbe, és Attilát látta maga előtt, felövezve az Isten kardjával. Közben néhány marha elkószált, a gyerek botját lengetve utánuk eredt, hogy egybeterelje őket. De nicsak, az egyik üsző mintha sántítana. Szemügyre vette közelebbről, semmi kétség, megsérült az állat lába. Mi sérthette föl? A gyerek keresgélni kezdett a legelőn, vércseppek virítottak a füvön, négykézlábra ereszkedett, óvatosan végigsimított a tenyerével a földön. Tapogatódzó ujjhegye hegyes vasdarabot érintett. Hát te voltál  az – gondolta, és ki akarta rántani a földből. De a szándék csak szándék maradt, mert a fekete vasból kipattant egy szikra, a gyerek hátrahőkölt, látta, hogy a vas felizzik, lángok csapnak ki belőle, s lassan-lassan emelkedni kezd a földből. Egy kard! Összeszedte minden bátorságát, megragadta a kard markolatát, és futni kezdett vele arra, amerre Attila és lovascsapata távozott. Az emberek látták a lobogó karddal futó pásztorfiút, és ijedtükben eltakarták az arcukat. Egy erdőszélen táborozott Attila csapata, ott érte őket utol a fiú. Egyenesen a fejedelemhez futott, nyújtotta feléje a kardot.

– Ezt a csodakardot a legelőn találtam, gondolom, téged illet.

Attila kezébe vette a kardot. Tudta, hogy az anyja által megálmodott kard, az Isten kardja jutott el hozzá. Keményen megmarkolta, és a négy égtáj felé suhintott vele. Északra, nyugatra, keletre, délre. Azt mondta:

– Isten kardjával a föld minden népét megbüntetem.

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s